"Kétségkívül a megfigyelés és leírás végletekig tökéletesített formájával van dolgunk – állapíthatnánk meg könnyelműen – Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című legújabb könyvének olvasása során. E tökéletes megfigyelési pozíció tételezése azonban nem csupán elhamarkodott ítélet, de akár hibás következtetés is lehetne, ha nem tennénk hozzá, hogy a jelen esetben éppenséggel a megfigyelésből származtatott tökéletes leírások hiábavalóságáról, még inkább az ennek felismeréséből nyerhető épületes kudarcok elszenvedéséről van szó. Ezért „a megfigyelés végletekig tökéletesített formája” kifejezés helyett pontosabb, ha a megfigyelés végletekig tökéletesíthető formájáról, illetve e formaadás igényéről beszélünk. Viszont, ha valami a „végletekig tökéletesíthető” az egyszersmind azt is jelenti, hogy az adott dolog még nem tökéletes, másként fogalmazva: pillanatnyi állapotában tökéletlen. Azonban ez a sajátos nyelvi-gondolkodásbeli paradoxon – a maga különös módján – mégiscsak képes megidézni a tökéleteset, még pedig oly módon, hogy ezt az eszményt egyszerre távolítja az adott helyzettől legtávolabb eső pont irányába, s tartja továbbra is a kiinduló pont bűvkörében."
A fenti sorok Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című könyvéről írott kritikám bevezetőjéből származnak, mely az Új Forrás 2009. novemberi számában jelent meg. A teljes szöveg itt olvasható.
(Kép: James Turrell, Roden Crater, Arizona, 1974- , installáció)
(Kép: James Turrell, Roden Crater, Arizona, 1974- , installáció)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése