Érdemes forgatni a Pannonhalmi Szemle legújabb számát (is). Különös figyelmet érdemel Czigány Ákos Idő-idő című esszéje, mely három kortárs japán fotóművész (Toshio Shibata, Hiroshi Sugimoto és Shomei Tomatsu) munkásságáról kíván sokrétű panorámát nyújtani. Czigány esszéjének legfőbb célkitűzése nem kevesebb, mint hogy e három művész alkotói pályájának közös metszéspontjain keresztül, a japán fotóesztétika általános ismérveit tisztáza, s azt a fotográfia kultúrájának par excellence betetőzéseként mutassa fel. Teszi mindezt rendkívül választékos és igényes gondolatisággal, nem nélkülözve a lelkesültség és az elragadtatás sodró retorikáját sem. Sőt Czigány még ennél többre is merészkedik: célja, hogy újból megújítsa azt a sajátos együttállást, amelyet Martin Jay egyik kiváló esszéjében a következő képpen fogalmazott meg: "a fény metafizikai implikációi – a fény mint isteni lux, s nem mint észlelt lumen – iránt tanúsított középkori érdeklõdésbõl fakadóan a lineáris perspektíva az optika matematikai szabályszerûségei és az Isten akarata között lévõ harmóniát kezdte szimbolizálni". Mint tudjuk, a fotográfia észleleti és tecnhnikatörténeti előzményét, a karteziánus látásrendszerekben, különös tekintettel a perspektivikus látásmodellek alapjául szolgáló camera obscurában és egyéb technológiai vivmányokban kell látnunk, (melyek holland kereskedők révén Japánba is eljutottak); és amelyek – a természettudományos megismerés értelmében – egyszerű fizikai gradienssé fokozták le a fény metafizikai jellegét. Czigány Ákos meggyőzően érvel amellett, hogy a japán fotófesztétika nemcsak, hogy kitünetett figyelmet érdemel, hanem egyszersmind radikálisan újraírja a "képbe foglalt pillanat" hagyományos nyugati diskurzusát és az ezek mögött húzódó filozófia reflexiók egész sorát.
Minderről 2008 nyarán a Mies van der Rohe által tervezett berlini Neue Nationel Galerieben rendezett Sugimoto retrospektív kiállítás során személyesen is volt szerencsém meggyőződni, épp ezért örömmel és megerősítésként olvastam az esszét a Pannonhalmi Szemlében. Derűs szívvel ajánlom hát a folyóirat legújabb számát az érdeklődők szíves figyelmébe, mint ahogy Czigány Ákos blogját is.
(Kép: Hiroshi Sugimoto, Lightning Fields, 2009.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése